Kegyelem, krízistörténet, origó – SZIKE istentisztelet Túrterebesszőlőhegyen

Az alig félszáz lelkes gyülekezet megduplázódott a vasárnap délután 18 órától megtartott SZIKE istentiszteleten, melynek alaptémája a reformáció volt. Kala Noémi házigazda lelkipásztornő örömteli szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, a helyi gyülekezet tagjai pedig álmuk beteljesedésénél többet éltek át, mert Isten mindig több, mindig nagyobb, mint ahogy mi azt el tudnánk képzelni. Rácz Ervin lelkipásztor az öröm maszk mögötti kifejezésére biztatott, még akkor is, ha a kozmetikusok a mimikai ráncok kialakulása miatt nem javalják ezt a kifejezést, de az, aki a mosolygást feltalálta, örül, ha valakinek fülig ér a szája.

A dicsőítés örömét a Lanka Duó (Papp Krisztina, Csorvási Mihály) vezetésével élték meg, rögtön az elején elénekelve a reformáció egyik nagy újrafelfedezését: Minden kegyelemből kaptam.



A reformációról, mint krízistörténetről beszélt igehirdetésében Dr. Király Lajos szatmári esperes, batizi lelkipásztor a János evangéliuma 1. részének 14. verse alapján: „Jézus testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” A reformáció egyfajta krízis-történetként jelent meg az egyházban és az gyülekezeti tagok életében. Gary Collins szerint, ahogyan a segítés módja is különbözik, úgy „minden krízis is valamennyire egyedi”. A krízisek azonban olyanok, mint a római mitológiából ismert Janus: két arcuk van: veszélyeztethetik a fejlődést, de ugyanakkor annak feltételei is. A krízis valamiféle fordulat, amelynek döntő következménye van. A szakemberek szerint a krízis áldást és lehetőséget rejt, hiszen rengetegen vannak, akik csak egy-egy krízisben kezdenek el élni, amikor kénytelenek kilépni a megszokott komfortzónából, a hétköznapok rendjéből. 2021-ben a reformáció egyik fontos üzenete, hogy Krisztusért, az egyházért, a családodért és önmagadért ne félj az ismeretlentől, a krízisektől és a nehézségektől, hiszen sokszor ekkor döbbenünk rá, hogy valójában kik is vagyunk, milyen áldott megküzdési stratégiákat birtoklunk és Istennel együtt mire vagyunk képesek. – mondta az esperes.



A reformáció egy olyan folyamat volt, ami gyökeresen megváltoztatta a világot? – tette fel a kérdést előadása elején Póti Eduárd a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója. E folyamat alapja az öt „sola” volt: Sola Scriptura – vagyis a Biblia nem igényel más magyarázót önmagán kívül, Sola Fide – vagyis egyedül hit által igazulunk meg – jót cselekedni nem kötelesség, a jó cselekedetek bizonyítékok, Sola Gratia – egyedül kegyelemből, ez összefügg az előzővel, Solus Christus – egyedül Krisztus a közvetítő Isten és az ember között, Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség. Néhány bibliai példa felvázolása után az előadó elmondta, levonva a következtetéseket: időről-időre, napról-napra szükséges felülvizsgálnunk, hogy jó irányban haladunk-e. Az origótól valóban a cél irányába indultunk-e el vagy elsodródtunk útközben? A reformáció nagyjai számára ez az útjelző a Biblia tanulmányozása és az Istennel ápolt személyes kapcsolat volt. Ez olyan megrendíthetetlen biztonságot nyújtott, amelyre mindenkinek szüksége van ma is. Ezért a reformáció talán leginkább példa arra, hogy milyen fontos újra és újra megvizsgálni merre haladunk, és arra, hogy ebben a vizsgálatban nem maradtunk magunkra. – mondta Póti Eduárd.



Mit jelent reformátusnak lenni? – kérdezte a végén Kala Noémi. Reformátusnak lenni kegyelem. Ezt e kegyelmet ökumenikus közösségben élte meg az ifjú és örökifjú gyülekezet. „Emeld fel a szemedet az égre, Hajnalcsillag ragyog a sötétben./: Felragyog a hajnalcsillag,/ Ne aludj el, mindjárt nappal virrad!…/ Segítség jő, s nem a puszta felől, Szabadító, de nem nyugat felől./ Nem nyugatról, sem keletről, Érkezik a segítség felülről. /Nem északról, se nem délről, Szabadító jön onnan felülről” – zárta hangulatos énekkel az alkalmat a Lanka Duó.